Szívbemarkoló pillanatok jöttek szembe velem az elmúlt napokban! Nem könnyű úrrá lenni az érzéseken! Mert van ami a mai napig makacsul köt és van ami konokul elengedett! Mindkettő fáj és rossz! Viharos év amely durván megtépázta azt a vitorlát, amit megpróbáltam a lélekhajómba befogni, mert bíztam abban, hátha messzire visz az ereje! Tévedtem! Ez a szél, inkább csak pörget egy helyben…
Ha felhasználható valamire ez az érzés, azt a tervezésben tudom feloldani. A mostani projekt valahogy ebbe a létbe illeszkedett bele! A fiatalok hajós, vitorlás hangulatú otthonát kellett megtervezni. Nos!! Vitorlaépítésben épp most jó vagyok, úgyhogy vágjunk bele!
Adott egy nagyon klassz helyen álló társasházban lévő ingatlan, kicsit szeldelt régimódi elosztással. Nem nyúltak hozzá a beköltözéskor, tudták, hogy teljes átalakításra lesz szükség, ha eljön az idő, és meglesz a pénz. Lakható, komfortos lakás…átmenetileg megfelelt! A célok ismerete előny, ha ki kell várni az időt hozzá! Okos döntés!
Szóval, komplett tervezés! GO!
A konyha és előtér teljes funkciója megváltozik majd. Kicsi bontással, tágas konyhát és étkezőt lehet kialakítani, és egy kisebb elfalazással egy príma előszobát lehet létrehozni!
Ugye, mondtam már, hogy mennyire szeretek gyerekszobát tervezni :)))) Ezt nem lehet fokozni!
És jöjjön a szülők picurka hálója.
Mellette a fürdő, ami szintén olyan panelfürdő most, de ha megújulva visszatér, minden igénynek megfelel majd!
Az elhatározás jön, a lépéseket megtettük! Terveztünk, és szerintem minden a helyén van, vagyis lesz! Ha kész lesz, egy boldogabb és nyugodtabb jövő elé néznek! Irigykedem? NEM! Nekem ez megnyugtató érzés, amit nagyon szeretek! Az ÉLET nevű vihar meg jön így is úgy is! Mindegy neki! Az arcomba csap de kibírom. Tehetetlen vagyok…Beláttam már, jobb ha leengedem a vitorlát, és hagyom magam széllel szemben, mert minden igyekezetem ellenére és dacolva minden viszontagsággal, megadom magam, mert nekem ez nem fog menni. Figyelem az eseményeket, átélem, megélem, de már nem küzdök. Kis túlélő csomagocskákat gyártok elméletben, amiket sosem tudok maradéktalanul kibontani, felhasználni mert hátulról támad, lecsap, kivágja a kezemből a pakkot, csak úgy repül! Ha én adhatok valami jót, akkor nekem már jó! Ha mosoly van az arcukon, amikor a terveket átbeszéljük, nekem ennyi elég! Most ennyi is elég!
“Johanna” … minden reményben ott van a lehetőség, ahogy egy csodaszép palackban minden apró szőlőszem varázsos zamata! Örökre megmarad, és nem felejted el soha…Szereted amíg élsz, mert semmihez nem fogható!
És még ez is… pont ma! Hát persze, de már nem vagyok meglepve… Angyalok városa a TV-ben…https://www.youtube.com/watch?v=NdYWuo9OFAw
m
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: