Január- január, vártalak! Mivel kecsegtetsz, mondd? Eltűnődtem azonban az elmúlt éveken mit, hogyan, miért? És rá kellett ébrednem, hogy a kérdéseimre nincs és vélhetően nem is lesz válasz. Legalábbis ebben az életben és attól biztosan nem, akinek ezeket a szavakat kérdésként feltehetném. Viszont! Mi történik, ha a kérdőjel helyett szimplán felkiáltójelet tennék? Sorsfordító írásjel! Ilyen egyszerű lenne? A magyar nyelv rendkívüli és elvitathatatlanul szép, sokszínű és játékos. És a szavaknak, gondolatoknak teremtő ereje van, mondják a “pszichoguruk”. Most idézek: Hozzuk létre magunk körül azokat az elképzelt helyzetek, amik majd olyan rezgéseket hoznak működésbe, melyek által az univerzum létre is hozza őket. Önámítás vagy Mennyei Manna?! Bevallom, kipróbáltam! Akartam, de annyira…hajjaj! Vannak a környezetemben olyanok akiknek ez működött! Tudom, látom! Vajon az Ő önbeteljesítő álmaik elérhetőbbek voltak, mint mondjuk az én esetlen ideáim? Önsors rontó lennék a vágyaimmal? Érzésből pusztító, ha hónapok, évek óta ugyanazokat a köröket futjuk anélkül, hogy valami érdemben változna. Közel a padló ilyenkor, akkorát lehet koppanni rajta, hogy csak na! A földön fekvő emberbe meg nem rúgunk bele! Ugye!? Az interneten szinte óránként árasztanak el motiválónak szánt idézetek arról, hogy minden csak rajtunk múlik, semmi sem lehetetlen, de a valóságról nem szabadna elfelejtkezni… Az örömre vissza kell szokni, nem megy azonnal! Túlságosan igyekszünk másoknak megfelelni, miközben magunkra már nem marad energiánk, elfelejtünk őszintének lenni magunkhoz. Beledöglünk, és megköszönve próbálunk hálásnak lenni, minden jó szóért, de tudom, hogy van az a helyzet, amikor a “jóakarás” nem segít. Ha már a földbe döngöltek, elveszett az önbecsülésed, a szíved kettétört, és megsebzett végsőkig kimerült testeddel próbálsz meg a viharral érkező túlerővel szemben a mások által jónak vélt végtelen megoldások háborújába menni, bizonyára a frontvonalnál vagy még előtte belehalsz… De az élet a legjobb dramaturg, egyszerűen lehúzza az időt, átalakítja a szöveget, és ismét színpadra állíthatóvá teszi a darabot! Mindegy mikor, és mindegy hol, de ekkor jön el az ÉN IDŐ! Ez van! És itt jön vissza okulásul a három szó, de már felkiáltójellel! Élj vele!
Tudom, hogy sokszor leírtam már, de továbbra is így van és sajnálom, hogy ritkán van lehetőségem rá de elmondhatatlanul szeretek gyerekszobákat tervezni! Ámulva nézem az összetett zavarba ejtően tiszta személyiségüket, a megingathatatlan jellemüket. Míg én csak óvatoskodva szenvedek, ŐK, penge pontosan tudják a világukban a mit, hogyan és miért-re adható zsigeri válaszokat! Tükröm-tükröm? Állj egy gyermek elé, és kérdezz tőle! Agy és szívműtét, érzéstelenítés nélkül! Higgy nekem!
És, ha már a szívnél tartunk! Ez a szoba egy nagy állatbarát fiúcskáé, akinek egy saját Noé barkája lesz, bár nem az Ararát hegyen megfeneklett verzióban. Még tavaly terveztem, de, idén már beköltözik kis lakója. Nem tudom mi meghatóbb, a kérése, vagy az, hogy a történetet is tudja hozzá. Tehát! Noé bárkája a régi útmutatások alapján, újratervezve!
„Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kívül szurokkal. “
Jöhet özönvíz, vagy negyven nap és negyven éjjel eshet az eső…
“Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt.”
Akár igaz a történet, akár nem… ebben a szobában válik valóra.
Divatos most a hajós, NAVY Blue, Nautical, Sailboat Style, ezt leginkább a szülők akarják, mert trendi! DE! Kérek mindenkit tegye a szívére a kezét, őszintén! Mekkora szív kell ahhoz, hogy valaki 7-8 évesen saját Noé bárkát akarjon? Számomra ez gyógyító erejű tervezés volt! Komolyan! Talán nekem is lehetne egy saját bárkám, aztán jöhet akár az özönvíz, vagy bármi csapás, azon túlélem. És ha elül a vihar, és már a saját gyógyulásom útjára léptem, és az öröm lassan visszaköltözik a lelkembe, a mosoly az arcomra, a szeretet a szívembe, akkor majd jöhet mindenki más! Hinni, bízni, akarni! Én meg fogom építeni a saját bárkámat, most már biztos! 🙂
(m)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: