Grincs, mesebeli lény, aki ellopta a Karácsonyt . Elhíresülten gyűlöli a karácsonyt. A karácsonyfát is jól elintézte, úgy gúzsba kötötte. A végeredmény nem más, mint a grincsfa, amit most érdekes módon mindenki imád. Az emberek többsége imádja, van azonban egy különös emberfajta, aki elmondásuk alapján, inkább gyűlöli az ünnepeket. Egyvalakinek azonban sem az ünnepek, sem a Karácsony nem tetszik. Ő a Grincs, a galád, rosszindulatú szörnyeteg, aki a város fölött magasodó Kobakhegyen él önkéntes száműzetésben. Egyszer s mindenkorra véget akar vetni a nagy éves hajcihőknek, amikor mindenki boldog, kivéve őt. Nah, ma pont így éreztem magam! Mint egy nyomorult Grincs! Inkább maradtam volna itthon, csak morgok magamban egész nap! Megfogadom ezerszer egy perc alatt, hogy végeztem, és nekem ebből totálisan elegem van, és soha többet nem segítek senkinek, mert dacára annak, hogy nem ártani akarok, ha valami hiba csúszik a gépezetbe, papírfecniként tépnek darabokra! Ez nem FAIR!
DE! aztán hazaérve, lecsillapodva, átgondolom újra és újra! Én tulajdonképpen rengeteg szeretet és megértést kapok, amiért nem tudok elég hálás lenni azoknak az embereknek, akik megtisztelnek ezzel. Vigasztaló és egyben felemelő érzés. Egy ilyen nap nem veheti el a kedvem semmitől, amiben hiszek! Segíteni jó! Adakozni, adni amid van, és megoszthatod másokkal. Cserébe nem várni semmit, csak egy hálás tekintetet, vagy egy mosollyal derűs arcot látni. De, ha a munkáról van is szó, mindig többet adok bele, mint amennyit látnak belőle, de én úgy vagyok nyugodt. Ettől még lehet hogy hiba esik valamiben. Nem vagyok tökéletes! De, egy munka sosem fut le teljesen probléma mentesen, ezt a lelke mélyén szerintem mindenki tudja. De, mostanában azt látom jobb a bűnbakot keresni, és mint véres kardot körbehordozva, jól hallhatóan gyalázkodni, vagy jól időzítve azt mondani… nagyot csalódtam Benned! Teljesen padlóra térdeltetve az áldozatot, tudva, hogy az az ember nem fog visszavágni, mert nem akar konfliktust, pusztán egy megoldást akar az adott problémára! Sajnos, az emberek sajnos így karácsony közeledtével nagyon, vagy még jobban megváltoznak! Ilyenkor talán jobb nem találkozni senkivel, aki ezerrel az ünnepekre készülődik, mert szó szerint az őrület határán állnak, és kivetítve a feszültségüket, megmérgezik maguk körül a levegőt! Pusztító erők szabadulnak fel ilyentájt!
Aztán gép elé ülök, és megpróbálok a térdre kényszerített állapotból felemelkedni. A probléma két telefonnal elintézve, még az ünnepek előtt megoldódik. A lelkemen a hatalmas seb azonban még ott tátong…hiába minden igyekezet, a szavakat hallottam, felfogtam, és mivel érzékenyen érintett, nyilván sokáig a fülemben cseng majd. Ez a 2017. év utolsó próbálkozása lenne, hogy egyetlen napra se érezzem magam jól? Ha most dacos akarnék lenni , idéznék a Daylight-Alagút a halálba című filmből, ahol Stallone a kezében egy plasztik robbanószerrel a kezében üvölti… Próbálkozz csak ro….dék… csak próbálkozz!! Hány esélyt adjak még? Majd kirobbantja magát és a női hősnőt az iszapos fogságból. Hja! Ez mind eszembe jut, mert nem vagyok jól! Nem vagyok az az év véget várós, jövőre sokat és jobbat remélős alkat, de most nagyon azt érzem, hogy vége lehetne már ennek a sokadik hónapja tartó negatív hullámnak.
Annyi mindent elengedtem, annyi mindent megettem, annyi mindent megtanultam…annyi mindent megbocsájtottam. Vágyom a pozitív jeleket! De nagyon!
Nem hibázni akarok, nem kárt okozni, hanem építeni, alkotni, adni! Egy újat, s talán jobbat hozzátenni azoknak akiknek dolgozom.
Ebben az évben is fogok számvetést csinálni mert jó újra látni a rajzokat! Ennek okán álljon itt pár munka, ami idén sajnos eddig nem került publikálásra.
Legyen első egy vidéki óvoda vezetői irodája. Vidám, trendi napsugár erejű hangulatfokozó színekkel egy mindig mosolygós óvónéninek szeretettel! 
A napokban volt szerencsém találkozni az Óvoda vezetőjével, aki azóta boldogan használja irodáját! Jó volt látni, és hallani!
Majd lássunk formabontó színekkel tervezett sziporkázóan ragyogó vendég WC-t és divatos színekbe öltöztetett fürdőszobát!
Okker és szürke a 2017 év két legjobb színe! Ennek a fürdőszobának is remekül áll!
Mindig a kialakult negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki milyen erős. Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok. Vagy nem? Mindent akar mindenki és azonnal! Vadul hajszolva a tökéleteset. El kell mondjam, semmi sem tökéletes, és mi sem vagyunk azok… Manapság ha nincs meg a “tökéletes” akkor csalódunk valakiben, aki nem felel meg a nekünk? Kényelmes döntések, óvatosabban kellene ezzel bánni. A türelmetlenség a tér és idő gyilkosa, mert így minden elértéktelenedik, csupán darab- darab lesz! De, ahogy így kutakodtam a tervezések között, rá kellett jönnöm újra, hogy milyen csodás ez a munka, és mennyi örömöm van benne! Inkább ezzel vigasztalom magam, mint a bosszúsággal, vagy az amúgy hamar telefonnal megoldható kisebb problémák hatására keletkezett feszültséggel! Még nincs meg a balansz a jó és a rossz között, de már alakul 🙂
Karácsony előtt, mit is kívánhatnék, ha a TÖKÉLETES nincs meg? Hát,MINDENKINEK A LEGJOBBAT MINDENBŐL!
(m)
Kommentek