Szeretem, mert ŐSZ! Gyönyörű évszak! Csodaszép színekkel varázsolja el a tájat! Valami elbújik, valami elmúlik. Fáradt a napsütés is, amíg tart, de a fénye mágikussá teszi ezt a szomorkássá váló világot. Hamarabb lesz sötét, és lassan mi is hozzászokunk ahhoz, hogy azt a kevéske napfényt esszenciálisan szívjuk magunkba. A nyár elkényeztetett, csak faltuk a ragyogást, az ősz még csepegtet valamicskét ebből, aztán a napsütés a maga fényével, melegével szépen pihenni tér a téli évszak mögé, gondolom erőt gyűjteni… Ezek az eleve elrendelt dolgok, ami ellen kár szembe menni.
Reggel, mikor vad szél seper végig az utcán, szállnak a falevelek, közeleg a tél, s én egyedül didergek. Elszomorít a magány a zord sötétség. Én is hadban állok a szívemmel, és a megújulással. Esküszöm, dolgozom rajta! De….De, az Ősz azt üzeni, hogy még van remény. Becsukott szemmel, félve lépek egyet előre, befogadom az élményeket, elfogadom a vele járó vágyakozást egy remélt jobb felé. Az Ősz példát mutat, és időt ad! Lecsendesedéshez, elbújáshoz, megújuláshoz. Mindig ott vannak a jelek, csak észre kell őket vennünk.
Előtte persze, hagyni kéne elmúlni, minden maradékát a múltban hagyott életnek. Igen! Könnyű ezt így elmondani, mert a szívünk nem hallgat a józanész szavára. Csak működik, csak érez, és természetesen süket és vak! Csak dübörög a régiért, szinte kiszakad a testből, ragaszkodik és vadul tombol, hogy kiordíthassa magából, hogy még mindig tele van a múlttal, nincs üres hely, nem fér el benne semmi más!
Okulásul…Tanulj az ŐSZ-től!
Talán ezért is csatolom most egy családi ház hálószoba terveit ide, mert a tulajdonosok igazi ősz típusú fiatalok, szürke bronz jegyekkel. Számukra terveztem ezt a nyugodt “minden sallang mentes” szobát. Van ebben valami megfoghatatlan és eredeti. Ebből még bármi lehet! Egy színes párna, és vidám ágytakaró és káprázatos szőnyeg és a szoba kész simán megújulni! Egyszerű és kevés plusz kell hozzá!
Hálószoba
Ágy fejvég
Hálószoba
Ha a végére érsz annak, amit tudnod kell, ott állsz annak a kezdeténél, amit érezned kellene. Ha a lelked mélyére nézel és megkérdezed magadtól mit érzel, vajon tényleg nem éri -e meg újraépíteni az életedet, mint ahogy az évszakok teszik? Teszik rendületlenül a megújulásért, az önnön és amúgy mindenki boldogságért? TE, Magadért miért ne tennéd meg? Próbáld meg, érezd!
Végezetül! Ne hagyjon el a hited, és a “valami jobb lesz majd csatában” ne veszítsd el azt, ami tökéletes lenne számodra.
Ölellek (m)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: