Van egy vers, nagy kedvencem!
JOSEPH RUDYARD KIPLING: HA (Szabó Lőrinc fordításában)
részlet:
“Ha fejedet megőrzöd zavarban,
Bár csak szidás ér jóságodért.
Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban,
De megérted a mások kételyét.
Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt.
Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,
Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt,
S mégse játszod a bölcset és a jót.”
Örök igazságok!
Nemsokára Mindenszentek, csak én érzem egyre szomorúbbnak a napokat, vagy a rossz időjárás egyre nyomasztóbb? Viharos a szél, csapkod ide-oda! Kapaszkodj! A szél furcsa dolog, nem is szeretem, de amúgy igen! Kipucolja a fonnyadt élettelen elfáradt levegőt, felfrissít, akaratlanul is összehúzódnak az izmok, miközben védekezem az orkánszéllel érkező hideg ellen. Ez voltaképpen jó! A test felpezsdül, munkára hívja az oxigénnel dúsított vér! Én, jelentem visszavonulót fújok, és nem akarok küzdeni az elemekkel, csak ténykedek tervezek. Tea, kifli bekészítve, mehetünk!
Amit év végéig szeretnék befejezni az egy új építésű családi ház a Vértesben! Sportban edzett fiatalember és kis családja számára egy kellemes de modern otthont szeretnének. Lakható és funkcionális terekkel berendezve. Könnyű dolgom van, klassz a ház elosztása, nagyvonalú volt a tervező, és a telek is remek elosztást enged.
A konyha nappali egybe nyíló tér, lebegő lépcsővel, üvegkorláttal. A belmagasság a légtechnika miatt nem olyan magas, de sávos dobozolással, és dekor világítással lehet fényűzőbbé tenni a tömörödő mennyezetet.
Parádés nagy ablakok, szellős világos terek, remek otthon!
Mindig ha kialakul a virtuális megmérettetés ez mutatja meg, hogy ki milyennek látja magát a jövőben. Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű, és mindenki magáénak érzi a kialakuló látványokat. Sokszor bízom a megérzéseimben, ebben a témában valahogy ritkán hagy cserben. A szabad akarat , és a döntések ilyen módon történő kinyilvánítása jótékonyan tud hatni másokra is, mert módjukban van, kicsit másként látni magukat, úgy ahogy korábban talán nem tudták, vagy nem merték! Néha az otthonról hozott “én”-ünk, és egyéb koráltok akadályoznak meg bennünket abban, hogy valóban azt lássunk, amikké lehetünk és a jót amiben élhetünk. Annyira jó lenne hinni magunkban, és abban, hogy megérdemeljünk magunk számára a jobbat! Én ezért(is) dolgozom!
Sokfélék vagyunk, ebben ez a legszebb! Idővel okosodunk, vagy bölcsebbek leszünk. A tudásunk kincs, amit jó ha átadunk, vagy csak simán adunk magunkból, és a cserébe kapott örömből táplálkozunk! Eddig jók a visszajelzések, úgyhogy… Mindenszentek 🙂 gyertek!
(m)